Nézem a képet, és csodálkozom magamban. Ez lenne a kiindulópont, ez a két rücskös valami? Bizony, ez volt az alfapont. A vaskályha, ha úgy tetszik. 36 évvel ezelőtt Isamu Maszuda úr gondolt egyet, és megalkotta talpbetétjét. Mert megoldást keresett egy problémára. Öt gyereke volt, rengeteget dolgozott, és ebből kifolyólag elfáradt olykor... Ilyenkor mindig elment egy fürdőbe, és fürdőzés mellett a kövezetre lerakott kavicsokon sétált mezítláb, és élvezte a föld és a mágneses kövek energetizáló hatását. Aztán hazament, és elkezdett azon gondolkozni, mi lenne, ha ezt a hatást a hétköznapokon és folyamatosan átélhetné. Mint minden igazi alkotó nem vacilált, ahogy ezt Albert Einstein is megfogalmazta: "Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja." Így megszületett a talpbetét, és elindult valami 12 négyzetméteren, amiből hamarosan kinőtt a Nikken, a maga filozófiájával. Ez 36 éve tart, és növekszik. Azért, mert az emberek rájöttek, arra van szükségük, hogy megelőzzenek, hogy jobban éljenek, hogy a plusz pénzeket ne orvosra és gyógyszerekre költsék, hanem magukra, a családjukra. Egy pár talpbetét. Ennyi kellett hozzá. Ezt persze ki kellett találni, meg kellett alkotni. Nekünk, akik kapcsolatba kerülünk vele, csak használni kell, és hinni benne. Talán ez nem is olyan nehéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése